Miért "kötelező" nálunk a próbatakarítás?

Van egy szabály, amit szerintem minden komolyan dolgozó takarítócégnek, vendéglátó egységnek és mindenkinek, aki ilyen jellegű szerekkel foglalkozik, kötelezővé kellene tenni:
Soha nem kezdünk neki vakon egy teljes felületnek.

Mert papíron lehet ugyanaz a greslap, ugyanaz a szennyeződés — a valóságban viszont két felület nagyon ritkán viselkedik teljesen ugyanúgy. Ezért nálunk minden komolyabb felületkezelés előtt próbatakarítás történik. Ez általában egy kisebb, körülbelül egy greslapnyi területen végzett technológiai tesztet jelent.

Ilyenkor megnézzük:
•    milyen a szennyeződés típusa,
•    hogyan reagál a felület,
•    mennyire mély a lerakódás,
•    és melyik technológia működik a leghatékonyabban.

És itt jön az a rész, amin sokan meglepődnek: rengeteg olyan felület van, amihez egyáltalán nem kell brutál erős ipari vegyszer.  Nem minden problémát kell „agyonvegyszerezni”. Sok esetben nem az erősebb anyag a megoldás — hanem a megfelelő technológia. 
A megfelelő behatási idő. A megfelelő mechanikai tisztítás. A megfelelő sorrend. 
És igen — néha egy jól alkalmazott tisztítószer többet ér, mint egy túlzásba vitt erős vegyszer. Mert a cél nem az, hogy „megkínozzuk” a felületet. Hanem az, hogy: hatékonyan, biztonságosan és hosszú távon tisztítsunk.

Egy valós példa: mitől lett újra világos a két éve takarított greslap?
Ebben a társasházban nem elhanyagolt felületről beszélünk. A lépcsőház rendszeresen takarítva volt. És ezt fontos kimondani. Nem arról volt szó, hogy két évig senki nem nyúlt hozzá. Sokkal inkább arról, hogy két éven keresztül nem a megfelelő technológiával kezelték a felületet. Valószínűleg a klasszikus: „jó bő vízzel felmosom, oszt jóvanazúgy” szemlélet működött.
Technológiailag a felület tisztának számított — hiszen rendszeresen fel volt mosva.
A valóságban viszont a strukturált greslap mikrostruktúrájában ott ült két évnyi mélyen beépült lerakódás — pont az a fajta, amitől egy felület „mindig koszosnak látszik”, hiába mossák fel rendszeresen.

Azonban ez a lerakódási réteg már régen nem napi szennyeződésből állt.
A greslap pórusaiba idővel fokozatosan beépült:
• utcáról behordott sár és por,
• téli só maradványok,
• ásványi szennyeződések,
• finom szemcsés úttestpor,
• valamint minden olyan lerakódás, amelyet a napi felmosás már nem tudott eltávolítani.

Ilyenkor szokott jönni a klasszikus mondat: „Ez ilyen burkolat.”
Pedig a legtöbb esetben nem a greslap hibás — hanem az, hogy a napi takarítás egyszerűen már nem éri el azt a mélységet, ahol a szennyeződés valójában van. A probléma tehát nem az volt, hogy nem takarították. A probléma az volt, hogy nem a megfelelő módon takarították.

A megoldás ebben az esetben nem a „még több vegyszer” volt.
Mert valljuk be őszintén: attól, hogy valamiből többet öntünk rá, még nem lesz automatikusan jobb az eredmény. Sokszor csak több lesz a probléma.
A megoldás ezúttal is az adott felülethez megfelelő tisztítószer és a hozzá illeszkedő technológia tudatos alkalmazása volt.

A cikket írta:  - CLEANNE Zsuzsi #challenger